OLIMPINA

Még 154 nap

Az USA hadseregének ifjú atlétái új olimpiai sportágat kezdeményeznek.
Mint arról már szóltunk, a finnyás amerikaiak nem mennek a szomszédba hülyeségért. Érvényes ez a megállapítás a demokráciát szerte a világban erővel exportáló amerikai hadsereg ifjú vitézeire is, akik a háborús helyzetek okozta stresszt gyakorta oldják sportolással. Mint például a Washington állam Monroe városából származó David Motari, aki jelenleg Irakban állomásozik. Az általa kitalált és új olimpiai sportágnak javasolt férfias erőpróba nem más, mint a puppy toss, magyarul: „kölyökkutya dobálás". Nem, nem kölyökkutyákat kell megdobálni, hanem magukat a kis jószágokat kell jó messzire elgórni. Demonstrációs videófelvétel is készült az új sportágról, ami tegnap néhány óráig látható volt a YouTube megosztón, amíg el nem távolították onnét a felhasználási szabályok megszegése miatt. (This video has been removed due to terms of use violation.) De mint tudjuk, a netről végképp eltörölni a cuccokat nem egyszerű dolog, így ez is látható még ebben a pillanatban - amíg a Júeszármi le nem szedeti erővel. Megtekintését csak erős idegzetűeknek javaslom, állatbarátok oda ne pillantsanak! Egyúttal határozottan kijelentem, hogy személyem és ennek a blognak a magazinja a kutyákkal van. (Hasonló brutalitást láttunk már egy (ál)reklámvideóban is.)

Íme a videó.

Az angoloktól tanulnak főzni a kínaiak. És ez nem vicc?
Azt már kiveséztük, hogy az amerikaiaknak nem kell a kínai kaja Pekingben, bár otthon igen kedvelik. Most itt az újabb gasztronómiai vonatkozású olimpiai hír: ezer (1000!) kínai szakács megy el Nagy-Britanniába, hogy európai módon tanuljon főzni. Szép gesztus, egy piros pont a kínaiaknak. Csak azt nem értem, hogy miért épp a szigetre mennek, ahol köztudottan nem nagy tudománya van a gasztronómiának, az angol konyha hírhedetten jellegtelen, unalmas. Mehetnének inkább a franciákhoz - gondolja a józan ember, de azt nem tudhatja, mi van a kínai fejekben, vagy inkább a bukszákban.

Ha már a briteknél tartunk, itt egy mulatságos videócska a szigetiek olimpiai csapatának felkészüléséről.

Tüsszent a kicsi, a nagy majdnem ott hal ijedtében. Csuda videó, de csak az állatoknál van így.
Azt mondták 2001-ben, hogy Kínára pozitív hatással lesz, hogy 2008-ban megrendezheti az olimpiát, és persze dehogy. Kína nagy, kis tüsszögésre nem figyel. Szegő Péter írása rámutat a kétségtelen tényre, ami itt történik, az teljesen kontraproduktív: a demokratikus gerincek eltaknyolódnak általa, a diktatúrák viszont nem válnak demokráciákká. Példákkal is szolgál: 1936 Berlin, 1980 Moszkva. Érdekes írás, olvasásra ajánlott. És különben meg mindenki szégyelje magát, aki áldását adta erre a gyalázatra. Olimpiai eszme?! Hogy az ég le nem szakad.

Jöjjön inkább a csuda videó!

Még 166 nap

Már értem, miért dob fel engem mindig a kínai kaja. Az írja az internet, hogy az elmúlt időszakban több csapat is aggodalmának adott hangot a pekingi ételek minősége miatt, ugyanis ellenőrzések bizonyították, hogy az ázsiai országban rengeteg káros mesterséges adalék található az alapanyagokban. A félelmeket csak növelte, hogy a vizsgálatok során többször rovarirtó szer nyomaira bukkantak a szakértők, de sokan attól is tartanak, hogy az ételekben - az állatoknak adott szerek miatt - doppinglistán szereplő anyagok is lehetnek. Ezért aztán az amerikaiak úgy döntöttek, hogy nem kérnek a kínaiak ételeiből, hanem saját maguk gondoskodnak a csapatuk táplálásáról otthonról hozott cuccokkal.

Aki ismeri az amerikai (USA) konyhát, az tudja, hogy nincs amerikai (USA) konyha. Van hamburger, hotdog, sültkrumpli és szték, és kész. Ha ennél többre vágyik az USÁ-ban csámborgó halandó, akkor betér egy kínai étterembe, ahol éppenséggel kínai fűszerekkel főznek. Hm.

Mai videónk ismét egy reklámfilm, volt már hasonló. A mostani mű bebizonyítja, hogy meg lehet cáfolni azt az érvelést, miszerint a kisgyerek vagy a kutya szerepeltetése a gyengébb mozgóképi produkciókat is feldobja.

A kínaiak nem felejtenek. Amennyire imádták Spielberget, mert közreműködött volna az olimpiai ceremóniák rendezésében, most annyira utálják, mert visszalépett. Még gúnyolják is! A szív megszakad. Na, majdcsak túléli. De mi lesz a magyar olimpiai csapat leendő zászlóvivőjével? Az index kiderítette, hogy a zászlóvivő legalább annyira el van átkozva, mint Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri. Ugyanis 1972 óta nem nyert olimpiát az a sportolónk, aki a megnyitó ünnepségen a magyar trikolorral menetelt.  Pénteken fog dönteni a hazai olimpiai bizottság a pekingi kiszemeltről, súlyos felelősség. Már most pszichiáterre szorulnak a MOB elnökségének tagjai, aztán a kiválasztottat is meg kell erősíteni lélekben és mentálisan, ki ne essen majd kezéből a zászló.

Van egy szerény javaslatom. Nem kell törekedni az átok megtörésére, hanem fejet kell hajtani előtte. Olyan sportolóra kell rábízni a zászlóvivést, akinek tutira semmi esélye sincs még pontszerző helyre sem, vagy garantáltan doppingolni fog. És akkor biztosan tovább él ez a tipikusan magyar érzésvilágúnak mondható hagyomány.

Mielőtt végleg összeomolna Mohács óta (vagy már előtte is?) elátkozott nemzetünk, íme két videó arról, hogyan lehet kellő optimizmussal felkészülni az olimpiára nagyvárosi körülmények között. Teljesen viccesek.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság megengedi a pekingi versenyek résztvevőinek, hogy naplót írjanak a weben, de annak tartalmát a személyes élményeikre kell korlátozniuk - hát ez a nagy hír. Azt még nem lehet tudni, hogy a NOB miként fogja e téren ellenőrizni a világ összesereglett sportolóit. Talán együttműködik majd a kínai internetrendőrséggel. Bravó! Azt sem lehet tudni, hogy a NOB miként kívánja szankcionálni az intencióira fittyet hányó olimpikonokat, de biztos vagyok benne, hogy a kínai rendőrség ebben is szívesen nyújt segédkezet. Ne feledjük az alternatív logóvideót! 

A sportolók reagálásairól még nem lehet tudni, de a blogoszféra már elemzi ezt az orwelli 1984-es intézkedést: Konrád az onlinemarketing blogjában és Webisztán is.

A hülyéskedésről pedig a Besenyő család olimpiája juthat eszünkbe:

Még 174 nap

Viccesnek szánt reklám, amiben látható még egy őrülten magas kínai fickó is.

Mennyit kaphatott ezért Jackie Chan?

(Itt egy korábbi reklám más szempontból.)

Mélyen csalódtam Spielbergben.
Visszamondta a pekingi olimpia nyitó és záró ceremóniájának megrendezésében való közreműködését Steven Spielberg. Nem ezért csalódtam benne, hanem azért, mert korábban elvállalta. A teátrálisan bejelentett visszalépő érvelés azzal indokol, hogy a rendező nem ért egyet a kínai kormány politikájával, és Spielberg saját lelkiismeretével magyarázza távolmaradását. Jó reggelt, Mr. Spielberg! Fel tetszett ébredni? Most? Na ne hülyéskedjünk már! Kína elnyomó belpolitikája és annál nem különb külpolitikája eddig sem volt ismeretlen tény a világ számára - jusson csak eszünkbe a pekingi logóról készült alternatív videó. Semmi olyasféle dolog nem történt tegnapelőtt, ami okot adott volna a hirtelen megvilágosodásra. Spielberg döntése mögött tehát valami más munkálhat. Hogy mi? Engem már nem érdekel, az ő ügye.

Ne búcsúzzunk keserű szájízzel, ezért következzen egy olimpiai kötődésű kutyafodrászati videó!

1878. február elsején született Budapesten Guttmann Arnold, az első magyar olimpiai bajnok. Százharmincéves lenne, ha megéli a mai napot, de mint látjuk, a sport sem képes ily hosszúra nyújtani az életet mifelénk. Bezzeg a Kaukázusban, a Szovjetunió idejében még ennél is tovább éltek egyesek, pedig nem is sportoltak. Ha hihetünk az egykori tudósításoknak, persze nem.
Guttmann Arnoldot egyébként Hajós Alfrédként ismeri, aki ismeri. Sajnos, egyre kevesebben, nincs neki rendes kultusza, pedig igen nagyon megérdemelné.

Tiszteletére itt egy adoma:

1896-ban Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba. A görögök hatalmas ünneplésben részesítették, a király a fogadáson megkérdezte tőle: „Hol tanult meg ilyen jól úszni?" Mire Hajós nagy csak ennyit válaszolt: „A vízben".

A legemlékezetesebb Misa mackó az 1980 moszkvai csonka játékokból. Hivatalos nevén Mihail Potapics Toptig, akit egy Viktor Csizikov nevű grafikus kreált. Valamelyik fiókom mélyén nekem is van egy Misa-jelvényem, kaptam ajándékba, ezért nem dobtam ki, de nagyon utáltam, nyilván a Szovjetunió miatt. Szovjetunió azonban már nincs, Misa meg egyre jobban tetszik. Ő volt az utolsó emberi állat az olimpiai idétlenkedésben.

Aztán jött 1988, téli olimpia, Calgary. Itt volt először két kabalafigura az emancipáció jegyében: Hidy és Howdy, a két jegesmedve. Nagyszerű! Ketten voltak Athénban is. Elfeledtük őket okkal. Még előtte, 2002-ben Salt Lake City már három állattal szelídített bennünket, valami indián legendából kaparták elő a medvét, a prérifarkast és a nyulat. Az olimpiai kabalaizék azonban úgy szaporodnak, mint a nyulak. Kicsit nem figyelünk oda, és tele a ketrec.

A pekingi legleg olimpia már 5 (azaz öt) kabalafigurával támad ránk. Név és faj szerint: Beibei a hal, Jingjing a panda, Huanhuan az olimpiai láng, Yingying a tibeti antilop és Nini a fecske. (Aki többet akar tudni róluk, olvassa el ezt.)

Hogy az agya ki nem száradt annak, aki ezt kitalálta, mert van ám hozzá szófejtés, legendárium, kínai bűvészkedés, fityfene. De mi tudjuk, hogy az egész csak biznisz, jó nagy kínai biznisz. Mert itt nem egy kabalaizét illik majd vásárolni, hanem ötöt, és ha alkudozunk akár, akkor is öt kabalafigura legalább háromszor annyiba kerül, mint egy.

(Csak halkan vetem fel: nem lehetne inkább Obelix?)

Sokan, nagyon sokan szeretnének kihasítani maguknak egy szeletet a nagy olimpiai biznisztortából, természetesen a filmipar is. Az olimpiai játékok mindig jó alkalmat nyújthatnak egy-egy filmvászonról ismert legenda felélesztésére. Én például nagyon örülnék a Piedone Pekingben című opusznak, ez azonban nem készül el, helyette napokon belül a mozikba kerül egy hasonló pofozkodós film, az Asterix az Olimpián.

A sztori nyilvánvalóan rendkívül vérszegény. Asterix és jó barátja, Obelix az ókori olimpiai játékokra mennek, hogy megküzdjenek a rómaiakkal. Mindezt azért teszik, mert a gall Alafolix herceg ugyanabba a gyönyörű görög hercegnőbe szerelmes, mint Cézár fia, Brutus is. De kit érdekel a sztori? Csak lehessen jókat röhögni, és az előzetesek alapján úgy tűnik, ismét bejönnek a már jól bevált sémák, mert ugye erre van igény közönségileg. Majd nagyon szeretjük Gérard Depardieu-t Obelix szerepében, és örvendezünk a Jules Cesart játszó Alain Delonnak.

Itt szeretnék hangot adni az igazságtalanságnak, miszerint a képregénytől a rajzfilmen keresztül a múvikig mindig Asterix a címszereplő, pedig erre sokkal érdemesebb lenne Obelix. Legalább az olimpia alkalmából megkaphatta volna ezt a kegyet.

A BÁZISBLOG

A magyar netnek van egy nagy tapasztalási igazsága: semmit se ott keress, ahol elviekben lennie kellene! Ettől lesz izgalmas a szörfölés. Ez is egyfajta hungarikum. A világon kevesen beszélik a nyelvünket, de akik beszélik, azokat jól összezavarjuk a hálón.

Itt van például a Magyar Olimpiai Bizottság honlapja, azon belül is a Peking 2008 rovat. Úgy gondolná a józan paraszt, hogy itt mindenféle aktuális, érdekes, naprakész információt megtalál az idei olimpiáról, annak magyar vonatkozásairól és a többi. De nem. Ami itt van, oly unalmas, hogy én például kétszer is bealudtam tartalma böngészése közben, pedig nem is tartott sokáig. Száraz, hivatalos, mozdulatlan, nagyíthatatlan, érdektelen, ósdi, protokolláris, szögletes - a web 1.0 világában sem érdemelt volna jobbat egy kettes alá osztályzatnál. Leszek most oly bátor, hogy kategorikusan határozott kijelentést teszek. Íme: a MOB honlapja (és azon belül a pekingi szekció) épp ugyanolyan, mint maga a MOB. Kéne már egy kis fiatalítás, vagy legalább csináljanak némi kereszthuzatot, hogy megmozduljon az áporodott ájer. Erről ennyit, már így is túl van beszélve.

Más. Szakál ∞ (ejtsd: Szakál Végtelen) tett egy rendkívül pozitív javaslatot, amire eddig még nem érkezett érdemi reflektáció. Szakál ötletével hatalmas pénzeket meg lehetne spórolni, miközben nem esne csorba az olimpiai játékok izgalmain. Úgy gondolja, hogy a sportolók utaztatása helyett elegendő lenne azok vizeleteit elküldeni Pekingbe, de ezt inkább ő magyarázza meg.

Mai videóink két olimpiaszerű műugrós produkciót mutatnak be, hibát követ el, aki kihagyja.

Még 196 nap

Ne tagadjuk, van azért köze egymáshoz a magasabb kultúrának és a sportnak, az olimpiának meg pláne. Én például ismerek egy koszorús, országos tekintélyű költőt, aki olimpia idején el nem szakadna a tévétől, mindent megnéz, akár van benne magyar érdekeltség, akár nincs. Szereti. Van ilyen.

Az olimpiai eszme hivatásos hirdetői azonban nem szeretik őt, mármint a költészetet, a szavakat úgy egyáltalán. Jól mutatja ezt a Magyar Olimpiai Bizottság „Sport és olimpizmus" elnevezésű nyílt művészeti pályázata, amit csak két kategóriában hirdettek meg: grafika (festmény, rajz, rézkarc stb.) és szobor. A többi művészeti ág képviselője meg mehet panaszra a Parnasszusra. Az a gyanúm, a mindenhová pályázó dilettánsokon kívül nem nagy érdeklődésre számíthat ez a próbálkozás.

Van azonban ellenpélda! Az Artiade.

Ez is az olimpiához kapcsolódik, ez is pályázat - ez művészet. Bár költőket ide se várnak, de filmeseket már igen. És igen jó a cucc, négy éve legalábbis az volt. Nézzétek:

Még a múlt században volt, hogy a televízió fekete-fehér képet mutatott, de nem azért, mert elromlott. Akkoriban volt izzasztó közvetíteni egy olimpiai megnyitó ceremóniát, elmesélni a nézőknek, hogy melyik ország küldöttsége miféle színpompás egyenöltözetben vonul. (És véletlenül se feledkezzünk meg a műkorcsolya-versenyek szpíkereiről sem, akik mire elmesélték, hogy milyen színű a szoknyácska, a felső, a fodor, a flitter, a kesztyű, a hajdísz, na akkorra rendszerint vége is lett a kűrnek.) A tévék előtt ülő magyar lakosság meg igyekezett beleképzelni a szürkeségbe a szivárványt, olykor össze-összeveszett, hogy a falvédőhöz vagy az állólámpa búrájához hasonlíthat-e jobban az a szín, amit éppen ecsetel Vitray Tamás.

Aztán jött a színes tévé, szavakat rabolt tőlünk, elnyomja a fantáziát. Manapság aki öt színnél többet fel tud sorolni egy lélegzetvételre, az vagy nyelvzseni, vagy festékboltos.

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) legutóbbi elnökségi ülésén eldőlt, hogy a Roland divatház öltözteti a magyar csapatot a pekingi játékokon. A formaruhákra egyébként három cég pályázott nyolc kollekcióval.

Íme egy fotó, amiről hosszan lehetne beszélni:

Erről azonban nincs mit mondani:

Az olimpiák és a módi viszonyáról pedig itt egy videó, ami az 1992-es barcelonai játékokat idézi fel, amikor 25 topmodell mutatott be a korábbi olimpiai helyszínekhez kapcsolódó ruhakölteményeket.

A BÁZISBLOG

Aktuálisan az a helyzet, hogy Haile Gebrselassie, a maratonfutás világcsúcstartója azt mondta: ha Pekingben nem csökkentik drasztikusan a légszennyezettség mértékét, akkor ő valószínűleg nem áll rajthoz az augusztus 8-án. Az olimpia lovasversenyeinek szervezők pedig azt ígérik: légkondicionált istállókat rendeznek be, hogy ne szenvedjenek a lovak a hőségtől, de egy svájci csapat már visszamondta a lovasversenyeken való részvételt attól tartva, hogy állataik nem bírják majd a nyári meleget. Állítólag öt év alatt legalább tíz halálos baleset történt a 2008-as pekingi olimpiára készülő stadion építkezésén, ezt a hírt azonban erőst cáfolják a kínai hatóságok. És Peking határozott úgy, hogy az olimpikonok nyugodt felkészülését biztosítandó - és nem mellesleg külföldi kémektől tartva - elzárja sportolóit a nyilvánosság elől. 

Elég is ennyi a jelenből, nézzünk inkább vissza közel négy évet.

Emlékeztek még arra, amikor 2004-ben az athéni játékok záróünnepségén Peking polgármestere átvette az olimpiai zászlót, hosszan lobogtatta minden irányban, majd kezdetét vette a kínaiak 10 perces promóciós műsora? Igen, arra, amivel lemosták az egész záróünnepséget, de talán visszamenőleg a görög megnyitót is. Akinek nem rémlik, az most az alábbi videón visszatekinthet. Láthat sok kimosdatott mosolygós gyereket, európai (atlanti) cuccokba öltöztetett örvendező lakosságot, majd autentikusnak tűnő kínai hangszerekkel ugrubugrizó miniszoknyás kínai csajszikat, mátrixos mozdulatsorozatot lenyomó pirosruhás szépszál fickókat, kicsi kislányt énekelni és puszit dobni. Szem nem marad szárazon, szőr feláll a hátakon.

Biztosak lehetünk benne, hogy 199 nap elteltével egy brutálisan nagy és extatikusan látványos megnyitó ceremóniában lesz részünk. Ezrek mozdulnak majd egyszerre! Effélére már csak Kína képes, és talán Észak-Korea. Diktatúrában ez nagyon megy.

Még 200 nap

Kettőszázat kell még aludni, hogy aztán ne sokat aludjunk, mert kezdetét veszi minden idők legfurcsábbik olimpiája, a pekingi. Hej, játékok, játékok! Köztük némi sport is, de én arról nem fogok írni itten.

Ugyanis halovány lövésem sincs a sportokról, ezért garantáltan elfogultság és bárminemű szakértelem nélkül tudok szólni az olimpiáról. Arról az olimpiáról, ami mostanra nem más, mint médianarkotikum és globálbiznisz. Meg egy emberi – meg mindenféle más – jogok terén foghíjas ország legitimációja, de erről inkább később.

De érdekel ez valakit egyáltalán? És ez a most induló blog? Vannak kétségeim, de lehet látogatottságot kreálni például azzal, hogy csúnya szavakat írunk egy blogba, és ezek altesti szirénhangjaira aztán özönlik a sok netszörfös – ez is tekinthető egyfajta sportnak.

Legyen elsőként az, hogy olimpina! Értitek, ugye? Olim-pina. Hű de nagyon jó! Ellenben egyáltalán nem új. Mielőtt az agymenő nagy ön(ki)elégültséggel hátra dőlne elalélva eredetiségén, manapság illik rákeresni a nóvumnak vélt szóra a Google-ban. És tessék…