A legemlékezetesebb Misa mackó az 1980 moszkvai csonka játékokból. Hivatalos nevén Mihail Potapics Toptig, akit egy Viktor Csizikov nevű grafikus kreált. Valamelyik fiókom mélyén nekem is van egy Misa-jelvényem, kaptam ajándékba, ezért nem dobtam ki, de nagyon utáltam, nyilván a Szovjetunió miatt. Szovjetunió azonban már nincs, Misa meg egyre jobban tetszik. Ő volt az utolsó emberi állat az olimpiai idétlenkedésben. Aztán jött 1988, téli olimpia, Calgary. Itt volt először két kabalafigura az emancipáció jegyében: Hidy és Howdy, a két jegesmedve. Nagyszerű! Ketten voltak Athénban is. Elfeledtük őket okkal. Még előtte, 2002-ben Salt Lake City már három állattal szelídített bennünket, valami indián legendából kaparták elő a medvét, a prérifarkast és a nyulat. Az olimpiai kabalaizék azonban úgy szaporodnak, mint a nyulak. Kicsit nem figyelünk oda, és tele a ketrec.
A pekingi legleg olimpia már 5 (azaz öt) kabalafigurával támad ránk. Név és faj szerint: Beibei a hal, Jingjing a panda, Huanhuan az olimpiai láng, Yingying a tibeti antilop és Nini a fecske. (Aki többet akar tudni róluk, olvassa el ezt.)
Hogy az agya ki nem száradt annak, aki ezt kitalálta, mert van ám hozzá szófejtés, legendárium, kínai bűvészkedés, fityfene. De mi tudjuk, hogy az egész csak biznisz, jó nagy kínai biznisz. Mert itt nem egy kabalaizét illik majd vásárolni, hanem ötöt, és ha alkudozunk akár, akkor is öt kabalafigura legalább háromszor annyiba kerül, mint egy.
(Csak halkan vetem fel: nem lehetne inkább Obelix?)
