Még 196 nap
Ne tagadjuk, van azért köze egymáshoz a magasabb kultúrának és a sportnak, az olimpiának meg pláne. Én például ismerek egy koszorús, országos tekintélyű költőt, aki olimpia idején el nem szakadna a tévétől, mindent megnéz, akár van benne magyar érdekeltség, akár nincs. Szereti. Van ilyen. Az olimpiai eszme hivatásos hirdetői azonban nem szeretik őt, mármint a költészetet, a szavakat úgy egyáltalán. Jól mutatja ezt a Magyar Olimpiai Bizottság „Sport és olimpizmus" elnevezésű nyílt művészeti pályázata, amit csak két kategóriában hirdettek meg: grafika (festmény, rajz, rézkarc stb.) és szobor. A többi művészeti ág képviselője meg mehet panaszra a Parnasszusra. Az a gyanúm, a mindenhová pályázó dilettánsokon kívül nem nagy érdeklődésre számíthat ez a próbálkozás.
Van azonban ellenpélda! Az Artiade.
Ez is az olimpiához kapcsolódik, ez is pályázat - ez művészet. Bár költőket ide se várnak, de filmeseket már igen. És igen jó a cucc, négy éve legalábbis az volt. Nézzétek:
